Szövegkönyv

Download English libretto here

Molnár Illés – Tóth Árpád

A HOLD GYERMEKE

lírai opera egy felvonásban
a Csíkszerda 10. jubileumára

 

Nő – Gózon Éva
Férfi – Turchányi Dániel
Hold – Botlik Tibor
Gyermek – Gál Magdolna / Limberger Esra

 

A darab Tóth Árpád és Molnár Illés első közös munkája: az alkotók szándékai szerint egyszerre ősi és modern, mindvégig archetipikus karakterek ütköznek meg benne. A szerelemre áhitozó Nő, a gyermekre vágyó Hold, a megcsalástól rettegő Férfi, és végül a magányos Gyermek alakjában így-vagy-úgy vélhetőleg mindannyian magunkra ismerhetünk.

A Hold Gyermeke műfajteremtő próbálkozás, hiszen a zenei anyag teljes egésze a cappella, hangszerkíséret nélküli énekhangon szólal meg.

A mű további különlegessége, hogy a Csíkszerda 10 születésnapjára íródott, három vegyeskarra és gyermekkórusra, összesen mintegy háromszáz énekesre.

 

Szövegkönyv

MINDENKI

Tükre a napnak, fénye az éjnek.
Fess nekünk álmot, arcot az égnek.

Ragyogtatod arcod, tompa sugarad,
fényed az éjjel ezüstudvara,
nyugtató álmot, ha küldesz nekünk,
összegömbölyödve elszenderedünk.

Tükre a napnak, fénye az éjnek.
Fess nekünk álmot, arcot az égnek.

De ha űzöl, hajszolsz rossz álmokon át,
üres szád mereszti ránk rémes vigyorát.
Nem látunk ki többé már a sötétből,
fél pupillád néz le ránk az égből.

Tükre a napnak, fénye az éjnek.
Fess nekünk álmot, arcot az égnek.

Apályt adsz dagály után, napra nap után.
Hullám vert még az előbb, most már csupa sár.
Égi tánc az éjben, s odalent a hab
tovalendül arra, amit íved szab.

Tükre a napnak, fénye az éjnek.
Fess nekünk álmot, arcot az égnek.

1. jelenet

Megrepedt szívem csörömpölve dobban,
a világ körülöttem apró darabokban.
Csőlátó lett a szem, és megszállott az ész,
mert akit szeretek, felém se néz!

Ezüstarcú Hold, ó mondd meg,
égi maszk a sötét abroszán,
mit tegyek, ha a sors nem neki szán,
ha nem kívánja bőröm, hajam, illatom,
kínomat el kinek mondhatom.
Csak te vagy, ki hallod bánatom,
csak szótlan szürke arcod láthatom.

KÓRUS

Szerelmem szél, mi bordák közt átfúj,
szerelmem tűz, kihűlt hamvakba hull.
Szerelmem átok, csak romlásom hozza,
szerelmem örvény, ömlik ki a lefolyóba.
Lepereg róla, lepereg róla a vágy.

Ezüstarcú Hold, ó mondd meg,
égi maszk a sötét abroszán,
mit tegyek, ha a sors nem neki szán,
ha nem kívánja bőröm, hajam, illatom,
kínomat el kinek mondhatom.
Csak te vagy, ki hallod bánatom,
csak szótlan szürke arcod láthatom.

Lepereg róla, lepereg róla a vágy.

HOLD

Szerelmes asszony,
tudd, hogy én látlak.
Elemészt a szomj,
és szaggat a bánat.

Látom, egy kígyó
csontot szorító,
gerinceden föl-
kúszik, majd’ megöl.

Látom a pókot,
hálóját fonja,
bánatot, átkot
füledbe súgja.

HOLD + KÓRUS

A férfit is látom:
átgázol rajtad,
nem lát, nem hallgat.

Lepereg róla, lepereg róla a vágy.
Közönye közönyöm lehetne tán?
Ha semleges lenne… ha nem érdekelne…

HOLD

Vágyad hajt előre
új vizekre,
ha felnyergeled,
az vágtat veled,
a vágy kell neked,
ne öldököld meg.

Szerelmem nyíl, mely róla visszapattan,
s engem sebez halálra,
szerelmem féreg, mi belsőmet rágja.

HOLD

Szerelmed szomja
a férfi kútja.
Szerelmed kályha,
ott az ő lángja
tűzhelyére lel.
Csak kérd tőlem el,
hogy ébresszem fel.

Szomjában kútra talál?
Erősebb, mint a halál,
ha tűzhelyre lel?
Ébredjen fel!

HOLD

Annak, ki fizet,
mindent lehet.

Van-e oly ár, mit soknak talál,
ki betege a vágynak,
testvére már a halálnak?

HOLD

Tested száraz ága
termőre fordul át,
ha kínod múltba vész,
és megfogan a méh,

HOLD + KÓRUS

az első gyermeked
az enyém kell legyen!

Életet kérsz az életért?
Gyermeket a szerelemért?

MINDENKI

Nélküle gyermekem nem lehet.
S nélküle én sem leszek…
Van-e jó döntés, kegyetlen kérdés…

NŐ + KÓRUS

Legyen hát, tiéd a gyermek,
ha enyém lesz végre ő!

2. jelenet

KÓRUS

Milyen csonka ma a Hold,
az éj milyen sivatag, néma.

FÉRFI

Tekintetem csak réved,
amíg szemedhez téved,
és amit látok, nem enged,
magamat látom szemedben.
Veled ma egy lettem.

Milyen otthonos ma az éj,
tenyerembe férne tán a Hold,
remeg a kezem, s ha kezedhez ér,
azt játszom, hogy véletlen volt.
Kezem a kezedben,
veled ma egy lettem.

FÉRFI + NŐ + KÓRUS

Magamba zártan éltem,
míg hozzád nem értem,
míg rám nem nyitottad
a csillagos ég fedelét.

FÉRFI

A holdfényt látom szemedben.

Szemem látom szemedben.

FÉRFI + NŐ + KÓRUS

Veled ma egy lettem.

Intermezzo

KÓRUS

Kilenc hónap, három évszak,
kilenc hónap, nyár, ősz, tél,
megfogantál, növekedtél,
és már meg is születtél.
Sírásodra tej fakadt
édesanyád keblében,
hó esett, ő bebugyolált
pihepuha kelmébe.

Amikor megfogantál,
új csillag tűnt fel az égen,
betöltötted életemet,
fény gyúlt a test sötétjében.

KÓRUS

Kilenc hónap, három évszak,
kilenc hónap, nyár, ősz, tél,
megfogantál, növekedtél,
és már meg is születtél.
Sírásodra tej fakadt
édesanyád keblében,
hó esett, ő bebugyolált
pihepuha kelmébe.

FÉRFI

Nézd a haját – hófehér!
Szemeit nézd – csupa ér!
Bőre kékes hidege,
mintha csak a Hold lenne.
Honnan van ez a gyerek?

Mégis ezt hogy képzeled?

KÓRUS

Kilenc hónap, három évszak,
kilenc hónap, nyár, ősz, tél,
megfogantál, növekedtél,
és már meg is születtél.

FÉRFI

Látsz-e bármit, amit bennem látsz?
Látsz-e rólam egyetlen vonást?
Honnan van ez a gyerek?

Mégis miért kérdezgeted?

FÉRFI

Rám se néz, ha felém fordul,
nem is engem, belém bámul.

KÓRUS

Sírásodra tej fakadt
édesanyád keblében,
hó esett, ő bebugyolált
pihepuha kelmébe.

FÉRFI

Rám se néz, ha felém fordul,
nem is engem, belém bámul.

3. jelenet

KÓRUS

Az idő homokja sötét mélybe hull,
a gyermek növekszik, de színe fakul.
Ringatja az anyja, ölében tartja,
méregeti, nézi, gyanakszik az apja.

Anyának lenni, kiteljesedni,
ez volt vágyam mindig.
Férjem mellettem, gyerek ölemben,
mire is vágyhatnék még?

KÓRUS

Anyának lenni, kiteljesedni,
ez volt vágyam mindig.
Férjem mellettem, gyerek ölemben,
mire is vágyhatnék még.

FÉRFI

Csak nézem, oly idegen,
ahogy rám néz hidegen,
nem találom arcában arcom.
Vak lettem tán, vagy alszom?

KÓRUS

Anyának lenni, kiteljesedni
ez volt vágyam mindig.
Férjem mellettem, gyerek ölemben,
mire is vágyhatnék még

FÉRFI

Ringatnám, nevelném,
de kiver tőle a verejték.
Nekem ez a hold-gyerek
nem öröm, csak rejtély.

Egyre csak azt kérdezed:

FÉRFI

Honnan van ez a gyerek?

Miért bántod szerelmedet?

FÉRFI

Ha a tét a becsület,
kegyelmet nem ismerek.

Boruljon rám a néma éj,
ha más férfihoz értem,
nyeljen el az ős iszap,
ha kísértett oly gondolat,
mely nem rólad szólt.
Hát gondold meg jól,
mivel vádolsz.

FÉRFI

Nem kell ide nagy logika,
nincs itt összeesküvés,
azt, hogy mi történt,
megsúgja a józan ész,
bárkinek, ki ránéz.

KÓRUS

Boruljon rám a néma éj,
ha más férfihoz értem,
nyeljen el az ős iszap,
ha kísértett oly gondolat,
mely nem rólad szólt.
Hát gondold meg jól,
mivel vádolsz.

FÉRFI + KÓRUS

Hát hogy néz már ki ez a gyerek!
Mutatja hűtlenségedet!

KÓRUS

Hová tűnt ma a Hold?
Ez az éj olyan különös, tompa,
a földre sötét fedél borult,
mintha a fény elmenekült volna.
Emléke is távol.
Szemünkre álmot bocsátó Hold,
mondd, hova tűntél? Messze jársz,
s e vaksötét nem ígér semmi jót.

Az éj sötét vásznán fehér arc, fakó folt dereng.
Nem a Hold, de valahonnan rá emlékeztet.
Fehér arcú, fehér hajú, nem tudjuk nevét.
Fura szerzet: vadidegen, szótlan jövevény.
Gyerek még, de szeme, mint a fénylő ó-ezüst,
szüleivel éldegél és mégis: egyedül.

Hová tűnt ma a Hold?
Ez az éj olyan különös, tompa,
a földre sötét fedél borult,
mintha a fény elmenekült volna.

FÉRFI

Szégyenben élni súlyosabb,
mint a halál!
Miért jött hozzám,
ha örömet másnál talál?
A gyerek apja ki lehet,
azt nem tudom.
De annyi biztos:
úgy éljek, megbosszulom!

Megbosszulod, és mégis,
mondd, micsodát?
Őrületed, kényszerképzeted,
mániád?

FÉRFI

Szégyenben élni súlyosabb,
mint a halál.

Ingatag asszony,
ki megcsal, ki kábít.
Nem hagyhatom,
ha a becsület még kicsit számít.

KÓRUS

Ingatag asszony,
ki megcsal, ki kábít.
Nem hagyhatom,
ha a becsület még kicsit számít!

Várj, rosszul tudod…
Van egy titok…
Hadd mondjam el…

MINDENKI

Lehunyt szemek mögé bújt a Hold,
mintha végleg messze tűnt volna…
Az éjszaka súlya ránk nehezült,
a levegő is mintha egyre fogyna…

KÓRUS

Forró szurok ömlik a tüdőbe,
a sűrű sötét megköt ott belül,
egyetlen hang szól visszhang nélkül,
aztán a csönd végleg szétterül.

(csend)

FÉRFI

Ne kérdezze senki,
bánom-e, mit tettem.
Nem tűrhettem,
hogy széttiporja becsületem,
kit úgy szerettem.
Mától fogva magányosan,
bujdokolva várom,
hogy rám boruljon,
utolérjen várva várt halálom.

KÓRUS

„Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomorú vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.

Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.

Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.”

4. jelenet

GYERMEK

Kietlen sötét a föld,
sehol egy árva lélek.
Saját nyomomban járok,
s napról napra élek.
Már semmi mást nem várok,
csak a megváltó véget.

GYERMEKKÓRUS

Kietlen sötét a föld,
sehol egy árva lélek.
Saját nyomomban járok,
s napról napra élek.
Már semmi mást nem várok,
csak a megváltó véget.

GYERMEK

Leomlottak a hegyek,
elpárolgott a tenger.
Elkorhadtak mind a fák,
sehol, sehol egy ember.
A nap messze költözött,
otthonom lett a sötét.
Fekete lett a világ,
halványan pislog az ég.

GYERMEKKÓRUS

Kietlen sötét a föld,
sehol egy árva lélek.
Saját nyomomban járok,
s napról napra élek.
Már semmi mást nem várok,
csak a megváltó véget.

KÓRUS

Fénylő sarlóm, égi bölcsőm,
éj vizén ringat egy sajkát.
Magához vesz, és vigyáz rád
gondoskodó, jó dajkád.

HOLD

Kapaszkodj az égre fel!

KÓRUS

Fénylő sarlóm, égi bölcsőm,
éj vizén ringat egy sajkát.
Magához vesz, és vigyáz rád
gondoskodó, jó dajkád.

HOLD + KÓRUS

Ha a világ üres hideg,
lent semmi sem érdekel.
Nézz a Holdra, ne a gondra,
kapaszkodj az égre fel.

GYERMEK

Messze az ég, lapos a föld,
Kicsi vagyok, hogy jutok föl?

KÓRUS

„Alattad a föld,
feletted az ég,
benned a létra.”

GYERMEK

Bennem a föld,
felettem az ég,
messze a létra.

KÓRUS

„Alattad a föld,
feletted az ég,
benned a létra.”

GYERMEK

Alattam a föld,
messze az ég,
felettem a létra.

KÓRUS

„Alattad a föld,
feletted az ég,
benned a létra.”

GYERMEK

Alattam a föld,
bennem az ég,
nem kell a létra.

MINDENKI

Tükre a napnak, fénye az éjnek.
Fess nekünk álmot, arcot az égnek.

 

 

A Csíkszerda Kóruscsalád 10. éve

ALKOTNI EGYÜTT – ELMÉLYÜLNI KREATÍVAN

Szabadnak lenni felelősséggel – Művésszé lenni csapatban

2004 óta hirdetjük (2009 februárja óta Csíkszerdaként), hogy a XXI. század elején immár ideje leszámolni a kórusénekléshez tapadó mintegy száz éves megszokásokkal és érdemes újragondolni a közösen énekelve alkotás minden egyes mozzanatát.

Ha támogatná a világszépítő kórusmozgalmunkat, megteheti az ADÓ 1%-kal is.

Csíkszerda Egyesület
Adószám: 18747791-1-07
Egyéb támogatáshoz: MagNet Bank 16200106-11610531